Karfreitag - Nagypéntek

Mire emlékezünk nagypénteken?

A húsvét előtti pénteken a keresztények Krisztus keresztre feszítésére és halálára emlékeznek, amellyel önként vette magára a világ bűneit. Nagypéntek a katolikus és evangélikus keresztények egyik legfontosabb ünnepe.

A „Karfreitag” (nagypéntek) elnevezés az ófelnémet „chara” vagy „kara” szóból származik, amelynek jelentése „gyász”, „sírás”. A nagypéntek a „Triduum Sacrum” (szent három nap) részét képezi. A szent három nap az utolsó vacsora ünneplésével kezdődik nagycsütörtökön, majd nagypénteken és nagyszombaton át egészen a húsvétvasárnapi vecsernyéig tart. Nagypéntek egyben a húsvét előtti nagyböjt kiemelkedő napja is.

Európa több országában nagypéntek hivatalos és egyben csendes ünnepnap. Ezen ünnepnap különleges jellegének hangsúlyozása érdekében nagypénteken tilosak a nyilvános rendezvények, például a piacok és a szórakoztató rendezvények, emellett tánctilalom is van.

Mi történt nagypénteken? – Krisztus keresztre feszítésének bibliai leírása

Jézus a Nagy Tanács előtt

Miután Jézust nagypéntekre virradó éjszaka letartóztatták, Kajafás főpaphoz vitték kihallgatásra. A főpapok és a Nagy Tanács tanúkat kerestek, hogy vallomásaikkal elérjék Jézus halálos ítéletét. Sokan hamisan tanúskodtak, de ez nem volt elegendő az elítéléshez.

Ekkor a főpap megkérdezte Jézust, hogy ő-e a Messiás, Isten Fia, és Jézus így válaszolt: „Én vagyok az.” (v.ö. Mk 14,62). Ezzel Jézus a Nagy Tanács és a főpapok szemében istenkáromlásban vétkezett, és ezért a keresztre feszítéssel való elítélését követelték.

Péter megtagadja Jézust

Amíg Jézust kihallgatták, Péter a palota udvarán várakozott. Háromszor kérdezték tőle, hogy Jézussal volt-e, és ő háromszor tagadta meg őt. Amikor a kakas megszólalt, Péternek eszébe jutottak Jézus szavai, és sírni kezdett (v.ö. Mk 14,66–72).  Jézus maga jósolta meg előző este Péter ezen árulását.

Krisztus Pontius Pilatus előtt

A Nagy Tanács Jézust a római helytartó, Pontius Pilatus elé vitette, akitől Jézus halálos ítéletét várta. Pilatus is kihallgatta Jézust, meghallgatta a Nagy Tanács ellene felhozott vádjait, de kételkedett bennük.

Mivel a húsvét ünnepén szokás volt, hogy a helytartó a nép által kiválasztott foglyot szabadon engedje, Pilatus megkérdezte a tömeget, ki legyen az. A főpapok által felbujtott nép Barabás szabadon bocsátását és Jézus keresztre feszítését követelte (v.ö. Mk 15,1-15).

A Golgotára vezető út

A katonák elvitték Jézust, töviskoronát tettek a fejére, és gúnyolódtak rajta. Ezután Jézusnak magának kellett a keresztet a Golgotára, egy Jeruzsálemen kívül eső dombra vinnie. Az úton a terhek alatt újra és újra összeesett. Egy cirenei Simon nevű férfit, aki a mezőről jövet épp arra járt, kényszerítettek, hogy vigye Jézus helyett a keresztet (v.ö. Mk 15,21).

Krisztus keresztre feszítése és halála

A kivégzés helyén, a Golgotán a katonák Jézust és vele együtt még két gonosztevőt feszítettek keresztre. A kereszten a római katonák és a körülötte álló emberek gúnyolták őt.

Ahelyett, hogy megvetette volna kínzóit, Jézus mennyei Atyja bocsánatát kérte értük: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (v.ö. Lk 23,34)

A hatodik órában elsötétült az ég, és amikor Jézus három óra múlva meghalt a kereszten, megremegett a föld, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg, és a templom függönye kettéhasadt (v.ö. Mt 27,45-51).

Az egyes evangéliumokban eltérnek azok az utolsó szavak, amelyeket Jézus a kereszten való halála előtt mondott:

Jézus sziklasírba helyezése

Amikor esteledett, Arimateából való József elkérte Pilátustól Jézus holttestét, sziklasírba helyezte, és egy nagy kővel lezárta. Mária Magdolna és Mária, Jézus anyja, figyelték, hová viszi arimateai József a holttestet (v.ö. Mk 15,42–47).

Nagypéntek liturgiája

Katolikus egyház

A katolikus egyházban a nagypénteki fő istentisztelet az úgynevezett Krisztus szenvedésének és halálának ünnepe. Nagypénteken nem celebrálnak szentmisét, az igeliturgia egy szentbeszédből, a kereszt imádásából és az áldozásból áll.

Ezen a szerény igeliturgián a templom teljesen díszítetlen, az oltáron nincsenek gyertyák és virágok, az örök láng kialudt, és húsvét éjszakájáig az orgona és a harangok is hallgatnak. Egyes helyeken a templomharangokat és az oltárcsengőket csörgők vagy kereplők helyettesítik. A gyerekek, többnyire ministránsok, ezekkel a zajkeltő eszközökkel járják az utcákat, és hívják a hívőket az istentiszteletre.

Széles körben elterjedt, hogy nagypénteken keresztutat járnak. Ennek során 14 állomáson emlékeznek Jézus szenvedésére és halálára Pilátus ítéletétől a temetésig. Az egyes állomások többnyire képi ábrázolások, amelyek a passió történetének eseményeit mutatják be.

Evangélikus egyház

A protestáns egyházban is egyszerűen rendezik meg a nagypénteki istentiszteletet: az oltárteret nem díszítik, gyertyákat sem használnak. A gyülekezetben nagypénteken az istentisztelet keretében az úrvacsorát megünneplik. A gyász jelképeként a liturgia színe a fekete, helyettesítő színként a lila is elfogadott. A katolikus hagyományt követve az evangélikus templomokban is hallgatnak a harangok nagypénteken és nagyszombaton, egyes gyülekezetekben azonban a halál óráján, délután 3 órakor megszólalnak a harangok.

Böjti nap

A nagypéntek a katolikus böjti szabályok szerint szigorú böjt és önmegtartóztatási nap. Ezen a napon nem esznek húst, három étkezés, ebből csak egy kiadós megengedett. A nagypéntekre emlékezve sokan hagyományosan pénteken halat esznek. A protestáns keresztények körében is szokás, hogy nagypénteken nem esznek húst, gyakran hagyományos halételt fogyasztanak.

A halat jelölő görög szó, az „Ichthys”, a hitvallás legrövidebb formáját jelenti. Az egyes betűk jelentése „Iesus Christus Theos Yios Soter”, azaz „Jézus Krisztus, Isten Fia és Megváltó”. Ebben az összefüggésben a hal szimbolikáját már az őskereszténységben használták a hívők, hogy felismerjék egymást.

Forrás: https://www.vivat.de/magazin/jahreskreis/karwoche/was-ist-karfreitag/