Dr. Paul Flach - Élete és munkássága

Dr. Paul Flach 1907. január 21-én született Vaskúton. A Flach-ági őse az 1740-es években a hesseni Schlüchtern melletti Ulmbach községből jött Csátaljára, tehát igazi „stifulder” volt, azonban Dr. Flach legtöbb őse Felsősvábföldről, a svábok szent hegye, a Bussen környékéről származott. A Csátaljára és Hajósra bevándorolt ősök már a XVIII-XIX. század folyamán vaskútiak lettek. Ebben a szép észak bácskai faluban Paul a pálinkafőzdés és bolttulajdonos Gregor Flach és neje, Marianne Christmann gyermekeként jött világra. Még egy testvére volt, Agathe, férjezett Wollner.

A tehetséges ifjú a polgári iskolát, 1918-tól a ciszterciek gimnáziumát Baján járta, utóbbiban 1926-ban érettségizett. A szegedi Ferenc József Tudományegyetem hallgatója lett, ahol 1932-ben szerezte meg a jogi doktorátusát. 

Visszatért szülőfaluja közelébe, a bajai dr. Mojzes János mellett lett ügyvédjelölt, majd 1938-tól ugyanitt önálló ügyvéddé vált. Mint ilyen, bizonyította igazságszeretetét. 

Soha nem feledte gyökereit, a két világháború közötti magyar hatalom magyarosító törekvései ellenére a német népcsoportunk hűséges fia maradt. 

Hogy ezt a hűséget ne csak gondolataiban és érzéseiben őrizze, a Magyarországi Németek Népi Szövetsége (Volksbund) tagja lett 1940. november 17-én, a helyi csoport megalakulásakor, ahol rögtön helyi elnökké választották. A magyar többség, különösen az asszimilálódott német, vitéz Bessenyői Miklós (eredetileg Baldesweiler), a Bajai Takarékpénztár vezérigazgatója ellenállása mellett megalapította Baján a német polgári iskolát, óvodát és diákotthont. Ilyen német polgári iskola az akkori Magyarországon csak Hidason, Németbólyban és Nagykárolyban volt. Így különösen értékelhetjük fáradozását. Ma már az iskolának az épülete sem áll, a bajaiak, sőt tán a legtöbb itteni német  emlékeiben sem él már. 

1945 tavaszán Dr. Flachnak Németországba kellett menekülnie, előbb Garmisch-Partenkirchenbe, majd júliusban Münchenbe, ahol tulajdonképpen az új otthonát is meglelte.

Új hazájában is mindent megtett a földijeiért, 1947 és 1950 között az egyházi segélyhely keretében működő „A Magyarországi Német Menekültek és Kiutasítottak Tanácsadó Központja” vezetője lett. Magas iskolai végzettségének és jó nyelvismeretének köszönhetően 1951-ben a Bajor Állami Könyvtárban talált állást magának, ahol az akkoriban kiépülő Magyar Részleg vezetője lett. 1972-ben vonult nyugdíjba. 

Nyugdíjasként egy új, de éppúgy mint korábban, vagy talán még inkább aktív korszak kezdődött az életében. 

Az a szellem, ami a Magyarországi Német Népművelő Egyesületben, majd a Volksbundban működött, ti. a múlt és a német népcsoportunk kultúrájának kutatása, benne élt tovább. E téma egyik legaktívabb kutatójává vált. Már az 1960-as években megjelentek rövidebb írásai, de a 70-es években már volt ideje nagyobb lélegzetű művekre is. 

Tevékenységét az 1983-ban Münchenben kiadott, szülőfalujáról, Vaskútról szóló könyv koronázta meg. A mű több mint 700 oldalon tematikusan dolgozza fel a vaskúti németek történetének, kultúrájának és életének különböző oldalait. A könyv a mai napig a lokálpatrióták és családkutatók legfontosabb forrása. 

Más műveiben is megjelenik a német ősök iránt érzett előszeretete. Sokáig levelezett az akkori busseni plébánossal, Josef Paullal. Vele együtt és Werner Hacker akkoriban még csak kézirat formájában létező, a délnyugat németországi területek kivándorlását feldolgozó forrásművei segítségével olyan sok mindent hozott nyilvánosságra és tett közkinccsé a hajósi és vaskúti németek eredetéről, mint azelőtt senki. De hasonló könyveket írt Császártöltésről és a református német községről, Pusztavámról is. 

Kisebb füzeteket írt egyes vaskúti családokról, így egyebek mellett az ő őseiről is. 

Baja városával is kapcsolatban maradt. A bécsi Hofkammerarchiv iratai alapján szerzett kisebb, de igen alapos munkái, mint a bajai német plébánia története, az 1803-as háztulajdonosi összeírás feldolgozása, a német utcanevek története, valamint a város kiváltságleveléről szóló könyvecskéje, ma is a leghasznosabb források, melyek egyes sorai még ma is szinte szó szerint lefordítva megjelennek egyes helyi lapokban (sajnos, forrásmegjelölés nélkül, nevét és tevékenységét csupán egyetlen cikkben említve, amiben a Volksbundbeli tevékenysége miatt több gyalázás éri, mint a szellemi hagyatéka iránti dicséret). 

Művei (a teljesség igénye nélkül): 

• Goldene Batschka – Ein Heimatbuch der Deutschen aus der Batschka (München 1953)
• Richtigstellung des Aufsatzes von Ladislaus Buzás über Franz Anton Basch (München, 1954)
• Von Jakob Bleyer bis zur Gegenwart – Kritische Abhandlungen (München 1955)
• Dr. Franz Anton Basch (1901-1946) zum Gedächtnis (München 1956)
• Dichtung und Wahrheit über das ungarländische Deutschtum (München 1956)
• 200 Jahre Vaskút-Eisenbrunn (Der Ungarndeutsche. Jg. 3. 1959)
• Ritter der Menschlichkeit (Der Ungarndeutsche. Jg. 5. 1961)
• Von Apati bis Apatin (Straubing 1966)
• Geschichte von Kunbaja / Werden und Vergehen einer deutschen Gemeinde in der Nordbatschka (München 1967)
• Ortsgruppengründungen des Ungarländischen Deutschen Volksbildungsvereins (1924-1940) und des Volksbundes der Deutschen in Ungarn (1938-1941) (München, 1968)
• Siedlungsgeschichte von Császártöltés einer deutschen Gemeinde an der nördlichen Grenze der Batschka (München 1969)
• Beiträge zur historischen Geographie der ehemaligen Komitate Bács und Bodrog sowie des einstigen Solter Stuhles (München 1969)
• Unsere Familiensage. Die Sage einer deutschen Sippe in der Nordbatschka (München 1969)
• Andreas Jelky, der Robinson Ungarns (München 1970)
• Die behördlichen Bestätigungen der Ortsgruppen des Ungarländischen Deutschen Volksbildungsvereins (1924-1940) und des Volksbundes der Deutschen in Ungarn (1938-1941) (München, 1971)
• Ahnenforschung. Einzelheiten über die Familien Flach, Schoblocher und Ternay (München 1972)
• Zur Entstehungsgeschichte der deutschen Pfarrei und Pfarrkirche von Baja sowie der anderen Pfarreien, Kirchen, Kapellen, Friedhöfe und Statuen der in der nordwestlichen Batschka (Ungarn) befindlichen Stadt. (München 1974)
• Ahnen und Urheimat. Einzelheiten über die Familien Christmann, Gutsch (Kutsch), Bischof, Sujer (Soyer) und Weber (München 1976)
  (mit Josef Paul) Siedlungsgeschichte von Hajós einer schwäbischen Gemeinde an der nördlichen Grenze der Batschka. (München 1976)
• Die deutschen Gassennamen der Stadt Baja und der umliegenden Ortschaften, (München 1977)
• Die Hausbesitzer der Stadt Baja um 1803 (München 1977)
• Zur Geschichte der Deutschen Bürgerschule in Baja-Frankenstadt (München 1978)
• Zur Vergangenheit von Pusztavám einer deutscher Gemeinde in Ungarn (München, 1978)
• Die königlichen Privilegienbriefe der Stadt Baja (Ungarn (München 1979)
• Das ungarländische Deutschtum im Spiegel der amtlichen Volkszählung vom 31. Januar 1941 (München 1979)
• Erinnerungen und Ereignisse (München 1979)
• Waschkut, Beiträge zur Geschichte einer überwiegend deutschen Gemeinde in der Batschka/Ungarn (München 1983)
• (mit Paul Schwalm) Waschkut erzählt und singt. Sitten und Gebräuche einer deutschen Gemeinde in der Batschka/Ungarn (München 1985)

Dr. Flach sajnos nem érhette meg édesapja csodálatra méltóan magas, 101 éves életkorát, 1991. június 7-én 84 évesen halt meg a München melletti Gröbenzellben. Ki tudja mennyi minden terve maradt megvalósítatlan. 
Ahogy Anton Treszl írja „Ki kicsoda, Első magyarországi német életrajzi lexikon” c. művében írja: „P.F. egy szerény ember volt, aki minden nyilvános méltatást és kitüntetést visszautasított”.