Honnan származik az »advent« elnevezés?
Az „advent” név a latin „adventus” szóból ered, amelynek jelentése „eljövetel”, és Jézus Krisztus eljövetelére utal. Ezért készülnek a keresztények ebben az időszakban a názáreti Jézus születésének, Isten megtestesülésének nagy ünnepére: karácsonyra. A karácsonyt négy adventi vasárnap előzi meg, és az első adventi vasárnappal egyidejűleg kezdődik az új egyházi év is. Az advent egy második, szintén fontos jelentésében Jézus Krisztus újraeljövetelének várakozására is emlékeztet.
Az advent eredete
Eredetileg az „advent” kifejezés a görög „epiphaneia” (megjelenés) szónak felelt meg, és egy tisztségviselő érkezését, jelenlétét vagy látogatását jelentette, különösen királyok vagy császárok érkezését. De kifejezhette az istenség templomba való érkezését is. A keresztények átvették ezt a kifejezést, hogy kifejezzék vele Jézus Krisztushoz fűződő különleges kapcsolatukat.
Az ókori egyházban az adventi időszak valójában böjti időszak volt, amelyet november 11. és az eredeti karácsonyi időpont, az Úr megjelenésének ünnepe (január 6.) közötti időszakra határoztak meg. Ezenkívül a böjti időszakot és az adventi időszakot is „zárt időszakoknak” nevezték, amikor sem táncolni, sem ünnepelni nem szabadott. Ezen időszakban ünnepélyes esküvők sem voltak.
Az adventi időszak mai formája a 7. században alakult ki, amikor I. Gergely pápa a vasárnapok számát hatról négyre csökkentette. A négyes szám szimbolizálja azt a négyezer évet, amelyet az egyházi történetírás szerint az embereknek a paradicsomi bűnbeesés után a Megváltóra kellett várniuk. A tridenti zsinat később megerősítette ezt a szabályozást, miután eltérő regionális hagyományok alakultak ki.
Az adventi időszak jelentősége
Az adventi időszak jelentőségét két irányzat befolyásolta: egyrészt a gall területeken hangsúlyozták Krisztus visszatérésének végidőbeli motívumát, ami az advent komoly bűnbánat idejeként való megéléséhez vezetett. Másrészt a római befolyási övezetben egyre nagyobb jelentőségre tett szert Isten megtestesülésének karácsonyi örömteli érkezése. A liturgia az adventi vasárnapok során mindkét értelmezést figyelembe veszi.
Az ortodox egyházban viszont az adventi időszak továbbra is böjti időszak maradt, amely karácsony előtt 40 nappal kezdődik. Ebben az időszakban a tej és az állati eredetű termékek fogyasztása tilos.
Az adventi időszak napjainkban
Advent kezdete attól függ, hogy milyen dátumra esnek a hét napjai. Advent ugyanis mindig vasárnap kezdődik, de egy meghatározott időpontban, nevezetesen december 25-én, karácsonykor ér véget. Karácsony előtti utolsó vasárnap az advent negyedik vasárnapja. Így adódik, hogy az adventi időszak hossza évről évre változó lehet. Advent első vasárnapja minden esetben november 27. és december 3. közöttre esik. Hagyományosan ezt az időszakot az adventi koszorú szombolizálja, amelyen advent minden vasárnapján meggyújtanak egy gyertyát, egészen karácsony estéjéig. Ez a szokás minden bizonnyal a legismertebb az adventi hagyományok közül, és nem utolsósorban díszítő és meditatív hatása miatt népszerű, zöld ágakkal és világító gyertyákkal.
Az adventi koszorú keletkezése, felépítése
Az adventi koszorú elhelyezése régi és szép hagyomány. A szokás Johann Hinrich Wichern (1808–1881) evangélikus teológusra vezethető vissza, aki 1838-ban a hamburgi „Rauhes Haus” imatermében, egy fiúmenhelyen először akasztott fel egy 23 gyertyát tartó kocsikereket (19 kis piros gyertyát a karácsonyig tartó hétköznapokra, négy vastag fehér gyertyát a vasárnapokra).
A gyertyák fényével a karácsonyra való várakozás idejét és a Jézus Krisztust szimbolizáló fény megérkezését kívánta megtestesíteni. Ez az adventi gyertyatartó tekinthető tehát a mai adventi koszorú elődjének. Az Erzgebirgében vagy Westfalenben azonban ma is felállítják mind az adventi gyertyatartókat, mind az adventi koszorúkat.
Az adventi koszorú gyertyái hagyományosan – különösen a katolikus térségekben – az adventi vasárnapok liturgikus színeit viselik (három lila gyertya, valamint egy rózsaszín gyertya a harmadik adventi vasárnapra). Az Erzgebirgében viszont hagyomány, hogy vörös gyertyákat rögzítenek az adventi koszorúra. A fenyőágak zöld színét gyakran a remény szimbólumaként értelmezik. A sorban meggyújtott gyertyák szimbolikusan a fény növekedését, Jézus Krisztus megtestesülését jelképezik. A gyertyák vasárnapi meggyújtása az adventi időszak szép rituáléja.
A gyertyák jelentése:
- lila = hit
- lila = remény
- rózsaszín= öröm
- lila = szeretet
| Videó: |  |
| Der erste Adventskranz | |
| Der erste Adventskalender | |
Roráte misék
Az adventi időszak hagyományai közé tartoznak az úgynevezett roráte misék (más néven angyalmisék vagy fénymisék). Ezeket a különleges alkalmakat az adventi időszakban nagyon korán reggel, többnyire csak gyertyafény mellett tartják.
A rorate szó egy katolikus liturgiában szereplő antifóna kezdetét képezi. Az antifóna szövege a következő: „Rorate caeli desuper, et nubes pluant iustum: aperiatur terra, et germinet Salvatorem.” („Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, fehők, hullassatok győzelmet! Nyíljék meg a föld, és teremjen üdvösséget, sarjadjon vele a szabadulás is. Én, az Úr hozom ezt létre, mind.”). Ez az Ószövetség Izajás könyvéből (Izajás 45,8) származó vers. Az adventi időszakban a hétköznapokon votív miséket tartanak Szűz Mária tiszteletére, amelyek introitus-antifonája (nyitóéneke) éppen ezt a verset tartalmazza, és ezért rorate miséknek nevezik őket. Ezeket a régi szokás szerint csak gyertyafénynél ünneplik, és különleges módon fejezik ki Isten világba való eljövetele iránti vágyát.
Forrás: https://www.vivat.de/magazin/jahreskreis/advent/